| Macskák fertőző bélgyulladása (panleukopénia) |
A macskák nagy ragályozó képességű, lázas általános tünetekkel, hasmenéssel, hányással, kiszáradással és erős leukopéniával (fehérvérsejtszám csökkenése a vérben) járó fertőző betegsége.
|
| Előfordulás |
Világszerte előfordul, a macskafélék igen gyakori fertőző betegsége. Nálunk is régóta ismert.
|
| Járványtan |
A vírus a beteg macskákból főként a bélsárral, de egyéb váladékokkal is nagy mennyiségben ürül. A fertőzés a macskák közvetlen érintkezésével, de közvetett úton és ragályfogó tárgyak közvetítésével is létrejön. Fogékony macskák között a fertőzés gyorsan terjed.
|
| Kórfejlődés |
A szájon át vagy belégzéssel felvett vírus a torok nyirokszöveteiben szaporodik el, majd a viraemiát okoz. Ezt követően a vírus nagymértékben elszaporodik a vérképző szervek sejtjeiben és a bél hámsejtjeiben. Ezek károsításával a fehérvérsejtek számának csökkenését és bélgyulladást okoz.
|
| Tünetek |
A lappangási idő többnyire 4-5 nap. Heveny esetekben nagyfokú elesettség, magas 41-42 C fokos láz, gyakori hányás, majd hasmenés és ezek következményeként súlyos kiszáradás alakul ki. A bőr rugalmatlan, ráncokba emelhető. Fiatal macskák a betegség heveny formájában gyakran már azelőtt elhullanak, mielőtt a hasmenés kialakulna.
|
| Megelőzés |
A betegség a macskák vakcinázásával megelőzhető. Erre a célra élő és inaktivált (elölt) vakcinák egyaránt rendelkezésre állnak. Az élő törzset tartalmazó vakcinák előnye, hogy az ellenanyagok a vakcinázás után néhány nap múlva megjelennek, vemhes macskáknak viszont nem adhatók.
|
|
| Macskák fertőző hashártyagyulladása (FIP, feline infectious peritonitis) |
A macskák félheveny vagy idült lefolyású, lázas általános tünetekkel, a savóshártyák gyulladásával járó, súlyos fokú immunhiányos betegsége. Klinikai tünetek csak a fertőzött állatok egy részében alakulnak ki, de ilyenkor a betegség következetesen elhullással végződik.
|
| Előfordulás |
A betegség világszerte, így nálunk is előfordul. A fertőzöttség mértéke általában magas, 10-50% között változik.
|
| Járványtan |
A vírus iránt a fiatal, egy éves kor alatti macskák a legfogékonyabbak. A fertőzés rendszerint már nagyon korán, az élet első néhány hónapjában bekövetkezik, a fertőzött anyák nyálától, egyéb váladékaitól, az alomtársaktól és más, tartósan vírushordozó macskáktól, szájon át és aerogén (belélegzéses) úton egyaránt. A vírus a fertőzött macskák nyálában, légúti váladékaiban és a bélsárban egyaránt jelen van.
|
| Kórfejlődés |
A betegség kórfejlődésében két fázis különíthető el. A fertőzött macskák egy részében a fertőzés a viraemiás szakaszt követően tünetmentes marad. A fertőzött macskák kis hányadában (5-10%-ában) hetekkel vagy hónapokkal később alakul ki a betegség második fázisaként a kisebb erek gyulladásos megbetegedése, ami testszerte a savóshártyák gyulladásához vezet.
|
| Tünetek |
A betegség első fázisában, 5-7 napos lappangási idővel többnyire észrevétlen viraemia alakul ki. Ilyenkor legfeljebb enyhe felső légúti vagy hasmené-ses tünetek észlelhetők. Jóval később egyes állato-kon a betegség második fázisaként mutatkoznak a jellegzetes tünetek: az álla-tok tompultak, étvágytalanok, tartósan lázasak. Az ún. exsudatív (ned-ves) forma során a hasüregben nagyobb mennyiségű savó halmozódik fel, fokozatosan hasvízkór alakul ki.
|
| Megelőzés |
Újabban forgalomba került egy olyan, 31 C fokon szaporodó, attenuált (legyengített) vírustörzset tartalmazó vakcina, amely meghatározott adagban az orr nyálkahártyájára juttatva lokális immunitást (helyi védettséget) vált ki és ezzel feltehetően csökkenti a fertőzés megeredésének esélyét.
|
|
| Macskaleukózis (feline leukaemia) |
A macskákleukózis idülten lefolyó, a lymphoreticuláris és a haemopoeticus (a szervezet védettségéért és vérsejtek képzéséért felelős) szövetek megbetegedésével, kifejezett immunhiányos állapottal, gyakran daganatok képződésével járó betegség.
|
| Előfordulás |
A macskaleukózis a világon mindenütt, így nálunk is előfordul, a macskák gyakori betegsége.
|
| Járványtan |
A vírus a fertőzött váladékokkal, elsősorban nyállal terjed horizontálisan, de bejuthat a magzatokba is. A terjedésben a macskák közvetlen és tartós érintkezésének, együtt tartásának van döntő jelentősége. A vírus iránt minden korú állat fogékony, a betegséget leggyakrabban 2-4 éves macskákban látjuk. A fertőzött macskáknak csak egy kis része betegszik meg klinikai tünetekkel járó formában.
|
| Kórfejlődés |
A vírus először a torok nyirokszöveteiben, elsősorban a mandulákban és a környéki nyirokcsomókban szaporodik el. Ezt követően viraemia alakul ki. A vírus a nyálban a fertőzést követően 4-8 hét múlva jelenik meg. A vírus a fertőzött sejtek egy részét daganatosan átalakítja. Tapasztalatok szerint daganatos elváltozások csak a macskáknak 20%-ában alakulnak ki, a többi megbetegedett macska egyéb, nem daganatos kórképek következtében hullik el.
|
| Tünetek |
A fertőzést követő 4-6 hét múlva kialakuló viraemia tünetei enyhék, lázas hőemelkedés, levertség, étvágytalanság, a nyirokcsomók duzzadása észlelhető.
|
| Megelőzés |
A fertőzött macskákat a többiektől el kell különíteni. A betegség megelőzésére rendelkezésre állnak vakcinák is. Ezek a macskaleukózis-vírus mindhárom altípusát tartalmazó, inaktivált oltóanyagok.
|
|
| Macskák calicivírus okozta náthája |
A macskák heveny lefolyású, náthás tünetekkel, a szájnyálkahártya gyulladásával és kifekélyesedésével járó, nagy ragadozó képességű betegsége.
|
| Előfordulás |
A betegségnek Amerikában történt első megállapítása (1957) óta kiderült, hogy világszerte széles körben elterjedt bántalomól van szó.
|
Járványtan,
tünetek |
A macskák közvetlen érintkezéssel, illetve nyál útján a légutakon vagy szájon át fertőződnek. A fertőzést követően viraemia alakul ki, majd a vírus tömegesen elszaporodik a légutakban, a száj és a torok nyálka-hártyájában. A fertőzőtt macskák garat-üregükben hónapokig hordozzák a vírust. Egy-két napos lappangási idő után kétfázisú lázgörbe alakul ki. Az első alkalmával az állatok étvágytalanok, kedvetlenek, majd az újabb egy-két nap elteltével a második lázas időszak alatt nyálzanak, tüsszögnek, könnyeznek, savós orrfolyásuk van. Az állatok egy részében tüdőgyulladás is kialakul.
|
| Megelőzés |
A betegség megelőzésére élő, illetve inaktivált calicivírust is tartalmazó kombinált oltóanyagok vannak forgalomban, amelyeket két alkalommal, néhány hetes különbséggel egymás után befecskendezve, egy évig tartó védettség érhető el. A vakcinázást évente egyszer megismételve a védettség tartóssá tehető.
|
|
| Macskák fertőző rhinotracheitise |
A macskák lázas általános tünetekkel és a felső légutak gyulladásával járó, nagy ragályozóképességű betegsége.
|
| Kóroktan |
A vírus az Alphaherpesvirinae alcsaládba tartozik. A vírus fajspecifikus, ez ideig csak házimacskák megbetegedését észlelték.
|
Járványtan,
kórfejlődés |
A beteg macskák a vírust orrváladékukkal ürítik, a fertőzés közvetlen érintkezéssel és aero-gén úton terjed. A betegség kifejezetten ragályos. Bármely korú macska megbetegedhet, de a félévesnél fiatalabb és az öreg macskákban a kórkép súlyosabb. A vírus főleg a légutak hámjában szaporodik, ami a hámsejtek elhalásával és a légutak nyálkahártyájának gyulladásával jár.
|
| Tünetek |
A betegség lappangási ideje 3-6 nap. A macskák lázasak, étvágytalanok, bágyadtak, könnyeznek, orrfolyásuk van, nyálzanak, tüsszögnek, köhögnek, a kötőhártya- és az orrnyálkahártya kipirult, duzzadt. A betegek nehezen, szuszogva lélegeznek. Nedves, hideg időjárásban a betegséghez gyakran baktériumok okozta szövődményes tüdőgyulladás társul.
|
| Megelőzés |
A betegség megelőzésére kombinált vakcinák vannak forgalomban, amelyek élő vagy inaktivált macskarhinotracheitis-, panleukopenia- és calicivírust, továbbá esetenként még inaktivált veszettségvírust is tartalmaznak. |
| |
| Veszettség (rabies, lyssa) |
A veszettség heveny, ritka kivételtől eltekintve halálos lefolyású, vírus okozta agy- és gerincvelőgyulladásban megnyilvánuló betegség, amely az állatokban és emberben egyaránt előfordul.
|
| Előfordulás |
A veszettség világszerte, minden kontinensen előfordul. A betegséget a Lyssavirus genusba tartozó veszettségvírus idézi elő.
|
| Járványtan |
A veszettség vírusát a beteg állatok főleg a nyálukkal ürítik. A veszettség elsősorban a húsevők marása útján terjed. Egyéb váladékok is tartalmazhatnak vírust. Növényevő állatok, amelyek húsevők harapás útján fertőződnek, alig vagy nem játszanak szerepet a fertőzés továbbvitelében.
|
| Kórfejlődés |
Az esetek túlnyomó többségében a vírus harapás útján, nyállal jut a szövetekbe, ahol először az izomsejtekben mutatható ki, azonban nagyobb tömegben csak az idegsejtekben szaporodik el.
|
| Tünetek |
A lappangási idő a fertőzéskor bejutott vírus mennyiségétől, a fertőződés helyének a központi idegrendszertől való távolságától és a fertőzőt állat életkorától függően igen tág határok között változik. Fiatal állatokban és a központi idegrendszerhez közel fekvő marási hely esetén a lappangási idő rövidebb. Az esetek mintegy 3/4-ében a lappangási idő 2-8 hét. Macskákban többnyire dühöngő veszettség alakul ki. Ezt a viselkedés megváltozására utaló határozatlan tünetek vezetik be. Ilyenkor az állat félénk, tompult, étvágya szeszélyes és esetleg nyálzik. Ezt követi a fokozott ingerlékenység szaka-sza, amikor az állat támadóvá válik. Rövidesen az állat nem tud nyelni, kancsalság jelentkezik, de a végső szakaszban a törzs- és a végtagizmok is megbénulnak. A beteg állkapcsa lóg, szájából nyál csurog, majd elerőtlenedve elfekszik és a tünetek kezdetétől számított 2-4 nap alatt elhullik.
|
| Megelőzés |
A veszettség ellen manapság használatos vakcinák szövettenyészetben elszaporított vírust tartalmazó tisztított, inaktivált oltóanyagot használunk.
|
